Néhány gondolat rólam

Mit is írhatnék magamról? Fogalmam sincs mivel tetszeleghetnék, milyen módon kellene kozmetikáznom az egomat, hogy az, az olvasók számára megnyerő és elfogadható ön-kép legyen.

Lássuk csak…

Egy Kelet-Magyarországi aprócska faluban nőtem fel, ahol természetes rend volt a mezőgazdaságban való tevékenykedés és akkoriban még alapszükséglet volt az úgynevezett önellátó gazdálkodás, ebből következően már gyerekként testközelből megtapasztaltuk mit is jelent a "dolgozni" kifejezés. Nem volt felhőtlen gyerekkorom, abban az időben és abban a vidéki közegben általánosnak mondható családi gondok és anyagi szűkölködések miatt, de azért a napi feladatok mellett jutott idő a gyermeki szórakozásra is.

Tanulás szempontjából, hááát… hogy is mondjam, nem voltam az iskolám büszkesége, köszönhetően annak, hogy már kölyökkoromban sem azok a dolgok érdekeltek, mint a velem egykorú társaimat. Fura gondolataimat a "másik" világ létezéséről és az istenkép fogalmáról, persze nem igazán tudtam senkivel megvitatni így egyetlen út maradt. Titokban, ezirányú kérdéseimmel, jobbhíján a tiszteletes nénihez fordulhattam, aki a bibliai keresztkérdéseim és okfejtéseim hatására, tágra nyílt szemekkel inkább lebeszélni kívánt az efféle gondolatok forgatásáról és kitérő válaszokkal zárta rövidre érdeklődésemet. Ez volt az én ígéretes gyerekkori próbálkozásom és nyílásom a spirituális tanok irányába.

1998-ban 18 évesen elhagytam a családot, és egyetlen batyut a hátamra kötve a fővárosba utaztam szerencsét próbálni. Mivel már gyerekkoromban is a földöntúli gondolatok és láthatatlan erők kérdései foglalkoztattak, amikor kapcsolatba kerültem a nyitottabb spirituális tanokkal, minden szabad időmet, energiámat és figyelmemet ezen eszmék és filozófiák kutatásának szenteltem. 2002-ben kezdtem el emberekkel foglalkozni. Kapcsolatteremtő energiagyógyászattal, szellemsebészettel kezdtem kezelni és segítséget nyújtani különféle lelki, pszichés és testi problémák leküzdésében, felettébb meglepő eredményességgel. Egy évre rá iskolát nyitottam és tanítani kezdtem a segítségnyújtás gyakorlati módszereit, illetve a szellemtudományok, térenergiák, és a teremtéstan elméleti és gyakorlati rendszerét. Idő közben több kisebb kiadványt is megjelentettem.

Aztán jött a "nagy kiégés". Hirtelen hatalmas csalódások értek, az emberi hozzáállások miatt, értéktelennek és alábecsültnek kezdtem érezni a munkámat és a segítő törekvéseimet, így 2009-ben félretolva az addigi elhivatottságomat, külföldre költöztem. Két év után újra hazatérve, szép lassan elkezdtem megtalálni a helyem a világban. Félretettem a múlt méltatlanságait, túlléptem az emberi érdektelenségen és érdemtelenségen és újra értelmeztem a küldetéstudatom belső fogalmát.

Aztán történt valami fura fordulat. A sors utamba sodort egy sámán embert. Hmm… igen, hogy is mondjam…, az egy érdekes kapcsolat lett végűl. Nem holmi manapság divatos, önjelölt plasztiksámán ő, amolyan rendes, igazi sámán, akinek az összes felmenője hasonlóképp tudó emberként tevékenykedett egész életében a Belső-Ázsiai nomád közösségében. Ettől az embertől többet kaptam néhány éves kapcsolatunk alatt, mint egész életemben mindaddig. A Tuva sámánt mindezért tanítómnak tekintem míg élek. Ezzel párhuzamosan vagy épp ennek a kapcsolatnak köszönhetően "felfedték" előttem a szakrális utam jelzőfényeit, így ismét felvállaltam a gyógyító, segítő szerepkört és újjáélesztettem az iskolát is.

Évtizedek teltek el az első komolyabb spirituális élményeim óta. Akkor azt gondoltam, hogy hű, ez valami… ha így folytatom nemsokára valaki leszek... De, ha most megkérdezik, hogy milyen szintű kicsodának tartom magam, az igazság az, hogy nem tudok válaszolni. Azt tudom mi nem vagyok. Nem vagyok megmondó ember! Csupán egy vagyok a megannyi egyszerű halandó közűl. 

Nincs egy tábla, amit a nyakamba mernék akasztani, amire az van írva, hogy: Ez vagyok én, és ez az utam. Amire fel van vésve, hogy kinek vagy minek tartom magam.

Nincs ilyen tábla!

Bereczki Barna