A sámán

A sámán, a világfa beavatottja és őrzője. A világfa nem pusztán szimbólum, nem egy megfoghatatlan, képzelt, tűnő forma. A tetejetlen fa nagyon is valós. Bár eleve nem e világban foglal helyet, mégis a fizikai sík és más világok közötti határvonalon áll. A fa egyféle dimenziókapu. Világok közötti átjárók helyszíne, ha úgy tetszszik egy többlépcsős kapu-rend-szer, mely a "különféle" létsíkokba vezető utat rejti.

A világfa a lélek számára, a mindenségbe vezető út megnyíló kapuja. A világfa nem csupán az égbe vezető szellemi létra a sámán ember számára, ez az ő szülőfészke, búvóhelye, révülő ösvénye, beavatásainak és küzdelmeinek színtere.

…"A messzi északon – mesélik a jakutok körében – egy nagy fenyőfa áll, sok-sok ággal. A vörösfenyő ágain vannak azok a fészkek, amelyekből a sámánok születnek."…

…"A nappal és az éjszaka határán áll egy fa, a turu. Annak a fának kilenc ága, kilenc ágán fészkek, egymás felett. Ezekben a fészkekben nevelik a jövendő sámánok lelkeit."…

…"A sámán lelke madárrá vagy más állattá, sőt emberré változik. A lelkét egy fa lombjai közt rejtőző fészekben őrzik, s amikor a sámánok állatalakban harcolnak egymással, megpróbálják lerontani ellenfelük fészkét."…

(Bereczki Barna)

Egy szülő

Egy szülő nem lehet kevésbé művészi, mint Michelangelo vagy Leonardo da Vinci, hiszen meg kell alkotnia a felnövekvő gyermeke személyiségét.

Sőt, előbb magát a gyermeket.

Gondold csak végig ezt a káprázatos folyamatot. Egy férfi és egy nő között egyszer csak fellobban, a mindent elsöprő csodálatos szerelem. Ez természetes. Többé-kevésbé mindannyiunkkal megtörténik. Van, akivel többször is.

Aztán elérkezik az idő. Előre gondosan meg tervezett tudatos vállalás, vagy csupán a "véletlen" műve? Lényegében teljesen mindegy, de a lángoló erotika önfeledt hevében a kiáradó férfi átadja a teremtő eszenciát a befogadó nőnek.

Ez az eszencia nem más, mint "egyszerű" kémiai anyagok összetétele: kalcium, magnézium, nátrium, foszfor, különféle vitaminokból és ásványi anyagokból összetett vegyületek. Persze ott van még a hímivarsejt és a petesejt, akik aztán a "felső világ" mintájára szintén szerelemre lobbannak egymással, de mégis, voltaképpen ebből a komplex kémiai anyaghalmazból valamiféle izgalmas csoda folytán, néhány hónap elteltével kifejlődik egy tünemény.

Ezt természetes folyamatnak vesszük. Nem is sokan tűnődnek el rajta, de belegondoltál már? Egyszerű kémiai vegyületekből rövid idő alatt embert teremtettél.

Te hogyan neveznéd ezt az ember feletti jelenséget? Mi ez a lenyűgöző folyamat, ha nem teremtés?

Világra jön egy kis "csodabogár", hús vér emberi lény. Egy nyálkás, kékes-zöld, fülsiketítően ordító, picike embergyerek. Érzelmekkel, lélekkel, érzésekkel, sorsfeladatokkal, készen állva arra, hogy ebben a számára idegen világban egy újabb emberi utazást hajtson végre.

Ettől a pillanattól kell a szülő minden művészetében a legmagasabb szinten működjön, mert példával kell irányt mutatnia. Bár a szellemi fejlődését vajmi kevésbé befolyásolhatja, de egy gyermek nevelése bizony nagyon komoly művészet.

Egy apa. Hiszen ő a gyermek számára az isteni ikon, egy példás szimbólum, akire fel lehet nézni. Az apák rendeltetése az, hogy példakép legyen. Ez az apák számára a példamutatás művészete.

És egy anya?

Ó, igen azok a szerető édesanyák. Ő az egyetlen ki a gyermekéért bármit képes megtenni és ha úgy hozza a sors, kegyet nem ismerő féktelen oroszlánként védelmezi gyermekét, bármilyen bűnt is követett el az a csirkefogó kölyök. Úgy óv és úgy szeret, hogy képes hátat fordítani még annak az embernek is, akinek nemrégiben az oltár előtt kimondta a boldogító igent. Úgy óv, és úgy szeret, hogy képes szem befordulni egy felbőszült sereggel, ha kell az egész világgal gyermeke védelmében. Az édesanyáknak szeretni kell és szeretnek bármi áron. Így lettek ők a szeretet magasztos művészei…

(Bereczki Barna)

Az ember félre lett vezetve

Torz értékrendek égtek be az elmélyébe, így sajnos kissé eltévelyedett az értékes boldogság és az értéktelen önámítás közötti különbségek útvesztőjében.

Komolytalan, értéktelen, vacak dolgokról gondolja azt, hogy fontos. Teremt egy fiktív világképet maga köré boldogságot remélve, aztán a felhalmozott kacatok szemétdombján ücsörögve elhagyja a természetet. Felhagy az eredendő képességeinek gyakorlásával, viszolyog azoktól az embertársaitól, akik kicsit másképp látják a világot, antiszociális jelzőkkel illetik azokat, akik az egészséges természeti rendet követik esetleg gyakorolják, aztán visítva kapálódzik és ordítva ellenkezik, ha az életük kisiklik egy számukra nemkívánatos irányba.

Buta eszméket követ, tömegesen veszi magára a divat legkülönfélébb irányzatait, majmol, ábrándozik és fiktív reményeket követ. Gondolkodás nélkül, egyéni akarat nélkül hiszi el, amit a globális világ elhitet vele. Elhiszi, hogy akkor lesz egyéniség, ha azt az árucikket ölti magára, amit többmillió másik ember is. Meghasonul önmagával, elveszíti szabad akaratát és értetlenkedve áll, mert végül az ember saját karikatúrájaként tekint önmagára.

És nem érti! Nem barátom, nem érti miért lett ő egy kiégett ceruzarajz egy mocskos papírlapon?

Kiégünk! Mert oly nagyon vágyunk a boldogság élményének most pillanatára, hogy vakká tesz a mérhetetlen akarat. Így persze észre sem vesszük, hogy minden undorító marhaság, amit a boldogságért elkövetünk épp eltávolit a valós élmény lehetőségétől.

(Bereczki Barna, apró részlet készülő könyvemből)

Egy gondolat.

Jön egy gondolat, egy vágy egy mindent elsöprő szenvedélyes akarat, adott cél eléréséhez. Az ego küzd, harcol akar, de nem sikerül elérned. Minden lehetséges utat bejársz, benned van az a mérhetetlen akarat, de a kívánt cél nem valósul meg, egyszerűen nem érted miért babrál ki veled így az élet.

Úgy érzed mindent megteszel számodra meghatározó ügyedért, de mégis érthetetlen módon toporogsz az egyre mélyebb és mocskosabb pocsolyádban. Mintha kezed lábad valami láthatatlan rongyos kötéllel gúzsba kötötte volna egy felsőbb hatalom, aki mindent elkövet, hogy ne tudj tovább lépni.

Mi a hiba? – kérdezed mérhetetlen sértődéssel magadtól. Hisz te mindent megtettél...

Valóban? Tényleg mindent megtettél? Megtetted azt is, hogy végig gondolod, hogy az a számodra oly magasztosnak vélt cél valóban téged szolgál-e éppen most?

Volt idő, amikor magam is kerültem ilyen katartikus helyzetbe. Küzdelmeim, kudarcélményeim, eléggé lelombozták az eleinte elkötelezett lelkesedésemet. Aztán jött a töréspont.

A sors utamba sodort egy sámán embert. Hmm… igen, hogy is mondjam, az egy érdekes kapcsolat lett végűl. Nem holmi manapság divatos, önjelölt plasztik-sámán, aki sokjegyű számokban méri az ezo-spiri tanácsadások óradíját. Amolyan rendes, igazi sámán volt ő, akinek az összes felmenője hasonlóképp tudó emberként tevékenykedett egész életében, a Belső-Ázsiai nomád közösségekben.

Gyors ismeretségünk rögtön az elején megfenekleni látszott nyelvi nehézségeink miatt, miután ő Tuva nyelven beszélt én pedig magyarul. Eme kétszemélyes bábeli zűrzavart próbáltuk a közösen ismert orosz nyelv használatával áthidalni, amivel aztán sokkal többre nem jutottam, köszönhetően általános iskolai hanyagságomnak. Mind ettől eltekintve tőszavakban és némi segítséggel valamelyest tudtunk érthetően kommunikálni.

Egyik alkalommal az egyetemes igazságról próbáltam filozofikus formában faggatózni, összekötve éppen aktuális ügyesbajos gyötrődéseimmel.

Miután az igazság és igazságtalanság anarchiájában toporogva elpanaszoltam szánalmas kudarcaim mikéntjét és mélységes bánatom okát, három egyszerű kérdéssel pofozta fel elmém önsajnálkozó zavarából.

- Miért gondolod, hogy ennek vagy annak a dolognak éppen most sikerülni kell?

- Ne znaju. Nem tudom. – mondtam

- Bizonyos, hogy ez a cél jelenleg téged szolgál?

- Ne znaju

- Hol van az megírva, hogy az épp most kellene a tiéd legyen?

- Ne znaju

- No ez az igazság fiacskám!

Mélységesen megrendültem a szavak súlyától. Az az egyszerű, törékeny, kicsi öregember, a barázdál sötét arcával és mélyen ülő fekete szemeivel, úgy rázta fel zátonyra futott gondolataimat az elveszettség homályából, mint a nagyanyám az öregpámat egykor a délutáni szunyókálásból, amikor a tavasz erotikus illatától megrészegült kan disznók kitörtek a karámból.

(Bereczki Barna)

Mi is az a Látomáskeresés?

Mi a célja? Hogyan magyaráznád el, ha valaki megkérdezi tőled?

Nos a látomáskeresés egyfajta megváltozott tudatállapotban történik. Mélytudati szinten, révülésben, transz állapotban.

A transz állapot elérése egyfajta monotonitást követel, így pl. a sámán, dobjának ritmusos ütemével esetleg más hangszerek monoton, ritmikus megszólaltatásával jut el a révület állapotába.

Egyes kultúrákban a sámán ember különféle enthogéneket, (gomba, kaktusz stb.) is alkalmaz, melyek segítségével gyorsabb és mélyebb állapotokat tud előidézni. Belső-Ázsiai rokon népeinknél ez persze nem "divat" és nem is volt az soha, igy a hagyományt követve magunk is mentesek vagyunk eme szerek használatától.

A látomás keresése, illetve a szellemi síkon kapott intuitív meglátások nem pusztán a "ki tud nagyobbat mondani" elvre alapszanak.

Hagyományosan a tudó ember, igen fontos kérdésekben, sajátos döntéshelyzetekben vagy a közösséget szolgáló fontos ügyek eldöntése érdekében folyamodik a szellemi síkokon történő utazáshoz. Itt, a transz állapot alatt egyfajta látomásként, intuícióként kapja az ügyre vonatkozó információt és kérdéseire az egyértelmű válaszokat.

És igen, ez a világ nem a háromdimenziós tér, bizony a látomások megtalálásához ki kell lépni a fizikai sík korlátai közül, így a sámán szó szerint átdobolja magát az ismert téren túli világba.

Itt most nem szeretnék belemenni és vitákba bocsátkozni, hogy kitől, mitől, milyen forrásból, kapja a sámán az információt, egyáltalán mennyire hitelt érdemlő az a látomás, de tény, hogy ezen látomások alapján segítséget nyújtanak és megoldást lelnek olykor egész nemzeteket befolyásoló ügyekre.

Kihangsúlyoznám, hogy nem víziókról beszélek, nem valamiféle fiktív képzelgésről, belemagyarázott hülyeségekről beszélek. A lélekutazásban kapott megérzések, intuíciók, meglátások mély megértéséről kívánok tanúbizonyságot tenni.

Ezen mély megélések láttatni engednek olykor olyan dolgokat is, ami az ember szeme elől amúgy rejtve van. Felemel, erőt ad, átformálhatja a világról alkotott elképzelésedet és olykor segít, ha csüggedt időszakon mész keresztül.

Csoportos látomáskereső elvonulásaink alkalmával, mindenki személyes kérdéseire nyeri el a neki szóló válaszokat. Fontos, hogy kérdésed célzott legyen. Ugyanígy nagyon fontos, hogy ne valamiféle bagatell butasággal fordulj a szellemi világ felé, hanem valóban döntő, akár sorsdöntő, sarkalatos kázus legyen, melyre mindeddig nem találtad a magyarázatot az okot a választ vagy nem láttad belőle a kiútat a fizikai valóságban.

A látomásod a tiéd, a válasz neked szól, hogy mit kezdesz vele az pedig mindig a te döntésed lesz.

(Bereczki Barna)

Belegondolt már valaki?

...hogy milyen lenne jelenleg a világkép, ha nem a judeo-kereszténységet erőszakolják rá a nyugati társadalomra, hanem mondjuk szép csendben a maga csodás egyszerűségében pl. a Buddhizmus jószándékú filozófiája szivárog be és terjed el a középkori Európában. Hallott már valaki Buddhista térítésről? Hallottad már, hogy Buddha nevében ezt vagy azt teszik valakivel? Az emberiség történelmében említenek valahol Buddhista hadjáratot vagy háborút?

Ó, nem barátaim… mielőtt túlgondolná valaki, nem vagyok Buddhista, nem is készülök kolostorba vonulni, ezt pusztán példaként említem itt.

Ha ez az Európa nevű csőcselék nem válik kereszténnyé talán Amerika őslakosai sem lettek volna halomba gyilkolva és az amerikai kontinens ősi kultúrája töretlenül gazdagítaná ma is az emberiség szellemi értékrendjét.

Beszélgethetünk itt a századokon át tartó "pogány" üldözésről és "sarlatán" írtásról, amikor Táltosainkat, Tudó bölcseinket, kik a nemzetet évezredeken át gyógyították és védelmezték, máglyára küldték Krisztus nevében, csupán mert az ősi tudásuk messze túlszárnyalta az ő begyepesedett dogmáikat.

És persze a keresztény szemlélet gyakorlati alkalmazása is sértő. Alapvető emberi értékeket gyaláz meg és vesz semmibe. "…ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel…" Ha valaki megdobál kutyaszarral vagy dinamittal, majd ilyen esetekre mindig tartsak magamnál zsömlét, kiflit vagy teasüteményt, amivel visszadobálhatok?

Vagy, "…tartsd oda a másik orcádat is…" Ha valaki orrba vág akkor mutassam az állam is és veressem magam hülyére? Már bocsánat, de ezeket kikérem magamnak!

Mindemellett az összes embertársam nevében személyes sértésnek veszem, hogy eleve bűnös vagyok pusztán mert a világra jöttem.

Mi több az eszme abberációja végletekig fokozható, minekután saját messiásuk halott képét imádják és mutogatják. Csak félve kérdezném meg: Hány olyan édesanyát ismersz, aki sajnálatos módon elveszítette gyermekét és mindenkinek a ravatalon fekvő fia fényképét mutogatja?

Kereszténység…? Csak szánni tudom! Véreskezű, népírtó, hamisságokon alapuló eszmék.

És…! Mielőtt bárki köveket dobálna rám, megjegyezném nagyon halkan, hogy nincs nálam teasüti, mindazonáltal Jézus tanai és az ő elkötelezett munkássága nem keverendő össze a keresztény egyházi törtetéssel és vért követelő dogmatikus eszméikkel!

Semmi köze Jézusnak a judeo-kereszténységhez. Ő hatalmas tanítómesterként járt az emberek között, éppúgy igaz értékrendet próbált tükrözni az emberi világ homályába, mint Buddha, Mohamed, Krisna, Thot vagy épp Zarathusztra.

Bár teleírhatnánk egy könyvet tovább fokozván e gondolatmenetet, de hagyjuk ezt csak így lazán szellőzni.

Bántani a keresztény embereket? Neeem… Megítélni őket? Ááá, dehogy is… Kiirtani a kereszténységet írmagostúl? Miért tennék ilyet? Mégis, mit képzelsz rólam? Nem vagyok én keresztény.

Óóó, persze…, természetesen meg lehet engem ítélni eme vélemény miatt, de… ne feledje senki, hogy egyetlen hazug mondatot sem írtam le ide.

(Bereczki Barna)

A rombolás csupán látszat

Valóban csak látszat, mindössze pillanatnyi megvalósulása az egyensúly látszólagos felborulásának. Az Univerzumban minden állandó fejlődésen, így állandó változáson megy keresztül. Ahhoz, hogy a tökéletes rendezettség kialakuljon és a maradandó egyensúly állandó aspektusa érvényesülhessen, sokszor látszólagos pusztulásnak kell beállnia, ami természetszerű folyamata a kozmikus rendszer működésének.

Figyeld meg a természetet örök forgatókönyvét. Nézd a kertedet, ahogy jő az őszi elmúlás. A látványt, amely siralmas képet mutat. A virágok megfakulva színüket vesztve hervadnak el, s hullnak árván a mocsokba. A máskor frenetikus pompájukban tündöklő fák most mélabús engedelmességgel hagyják magukat védtelenre kopaszodni. Megadó kényszerrel sárba hullva, szűrkén rothad el minden, aztán a fagyok beálltával némán porlad semmivé az a csodálatos édenkert, amin egész esztendőben annyit dolgoztál. 

A kerted világában látszólag egy visszafordíthatatlan kataklizma folyamata megy végbe, amit végignézve, legszívesebben sírni tudnál. De ne csüggedj, mert ez a feltétele annak, hogy a tavaszi kikelet elhozza magával a mesébe illő csodálatos megújulást, minekután a kerted újra a maga fenségében ragyoghat.

Ne félj, és ne tiltakozz, ha nehezen mennek a dolgaid, ha az életed épp egy nehéz periódusában, a szakadék mélyén találod magad. Ne veszítsd el a reményt, ha azt tapasztalod, hogy pillanatnyilag körülötted, minden tönkremegy, mert az egy folyamat. Ez előfeltétele annak, hogy beálljon a maradandó egyensúly, és jöhessenek a nagyszerű dolgok, amiért érdemes a létezés. Bekövetkezik a boldogság is, de bizonyos módon, előtte minden szinten pusztulásnak kell végbemennie.

Meg kell élni magadban is a romlást, amikor eljön az éjszaka a lelkedben. Amikor cafatokra szakad benned minden remény, amikor összeomlik és elporlad belül minden támasz és rothadásnak indul minden csodás emlékkép, mint az ősszel elhaló hervadt virágszirmok a hideg sárba hullva.

Nincs miért tiltakozni, hiába a vergődés, az indulat. Ne akarj kitörni, csak hagyd, hadd jöjjön és folyjék át rajtad, mint egy megduzzadt zavaros folyó a maga összes szennyes hordalékával. De holnap majd lassan levonul az ár és viszi magával minden hordalékát is.

Te tudd barátom, te tudd biztosan, hogy innen jő a megújulás.

Ebből jő a kikelet…

(Bereczki Barna, apró részlet készülő könyvemből)

Ezt is megértük!

Ez mi kis csodálatos világunk a minden túlzás nélkül az egyre gyorsabb ütemű hanyatlás felé halad.

Persze ezzel párhuzamosan az emberi értékek, az ősi ösztönökből fakadó jóérzés, az egymás iránti figyelem, tisztelet, elfogadás hasonlóan hanyatló irányt mutat.

Minket embereket, mint érző lényeket magával ragad, mi több szó szerint beszippant ez a káosznak tűnő, zagyva, félelemorientált hatás. A szegény szegényedik, a gazdag gazdakszik, a mammon diktálja a rangokat. Műjárványokkal, műháborúkkal mocskolják be a harmóniára törekvő tiszta emberi jószándékot. Alapvető emberi értékek tűnnek el a feledés hitvány sarába, a többezer esztendős kultúrértékek semmissé, nemtelenné, értéktelenné válnak.

Olyan kifejezések tűnnek el a közhasználatból, mint: Tisztellek! Légy oly kedves! Köszönöm! Becsület szavamra! stb. Helyette tele pumpálják az elménket semmitmondó, mesterséges értelemmel felruházott kifejezésekkel, mint: "trendi", "piár", "biznisz", "bréking", "divízió", "projekt", "coach" stb.

Te Atya Ég… azt sem tudom mit jelentenek ezek a szavak....

Elfelejtjük Őseink által oly nagy gonddal óvott és reánk hagyatékozott csodás drága anyanyelvünket (is).

Szembe fordulunk a természet rendjével, tonnaszám okádjuk ki a mocskot a háztartásunkból és egy kisebb Etióp falu egy heti ivóvíz készletével zuhanyozunk le minden este. Mindeközben a világ egyes tájain mocskosabb vizet kényszerülnek inni, mint amit mi itt a "fejlett" "civilizált" társadalomban a mosogatóban leengedünk.

Talán kételkedsz abban, hogy az elvakított embertömegek által generált félelem, rosszindulat, harag rezgései, mint gondolati energia hatással van a Földanyára?

Hát ne legyen!

És ímhol vagyon a planéta megrázza magát. Országok dőlnek romhalmazzá, februárban nyári vihar és a havas táj olyan ritka, mint a fehér veréb. A civilizált humanoid pedig csodálkozik. Min…?

Ez itt az igazán nagy baj barátaim nem az, hogy drága lett benzin meg a csirkefarhát.

(Berecrki Barna)

Az emberi halandó élet elrendeltetett.

Valóban? Befolyásolhatod a végzeted a felismeréseid következtében meghozott döntésekkel, de csak akkor, ha valóban felismered az ok és okozat törvényszerűségét a halandóságod bonyolult folyamában. Lehetsz te bármelyik leszületésedben tolvaj, útszéli lotyó, megátalkodott gyilkos is, vagy ami sokkal rosszabb, jogász vagy épp politikus, mert azt a sors utat kell végigjárnod. Azt a feladatkört kell felvállalnod, még akkor is, ha az társadalmilag az adott civilizációban a legmesszebbmenőkig az erkölcstelenség és jóérzés határait jócskán túllépi.

A jogász emberi sorsok fölött hoz döntést, eszközöl ki ítéletet, befolyásolva így egyének, mi több családok sorsát.

És a politikus, akiket annyian szidalmaznak, mások pedig istenítenek, ő egész nemzetek életét befolyásolja hatalmi törekvéseinek és nem utolsó sorban vagyoni gyarapodásának érdekében. De kedves barátom tudomásul kell venned, hogy ők ezt vállalták fel erre az életükre.

Ítélkezünk a drogos felett, ítélkezünk a bűnöző felett és ítélkezünk az ügyvéd és a politikus felett is.

Lenézően szánakozunk a hajléktalanon, sajnálkozunk olyanokon, akik életüket tolószékben kényszerülnek leélni, vagy kéz és láb nélkül vakon, süketen vagy bénán élik halandó sorsukat, mert még nem értjük. Pedig kedvesem, rá kell döbbentselek arra a megmásíthatatlan tényre, hogy egészen egyszerűen csak a karmikus sorsát teljesíti be.

Én magam is, te is kedves barátom, de a szomszédod, az édesanyád, a gyermeked, a társad, a főnököd, még a kutyád és a lovad is azt a sors utat járja be, amit a karmikus rend törvényei szerint magának sorsfeladatként kiválasztott.

Ezek a lelkek, a vállalt szerepkörökben tudnak, az adott életükben igazán kiteljesedni és fejlődni. Néhanapján az élet vagy, hogy stílusos legyen a dolog, a karma, utadba sodor egy-egy olyan embert, aki úgy érzed, rettentő mód megnehezíti az léted.

Néhány pillanat erejéig van csupán jelen az életedben egy hirtelen katartikus esemény főszereplője ként, vagy épp évekig gyötritek egymást. Közvetett vagy közvetlen módon van hatással az életedre, mindez a karmikus rendszer törvényei szerint teljesen lényegtelen.

A nagy kérdés azonban csupán annyi, hogy képesek vagyunk-e megérteni azt, hogy ezek az egyének önként vállalták a velünk szembeni nehezítő feladatot?

El tudod-e fogadni tényként, egyfajta felülírhatatlan törvényként, ha úgy tetszik magyarázatként azt, hogy azok a személyek önként, karmikus tanulási folyamatuk következményeként, egyben fejlődésük érdekében vállalták magukra a negatív hős szerepét a te életedben?

Megérted-e, hogy okot csakis okozat követhet, és okozat nem létezhet maga az ok nélkül?

Felismered-e a karmikus értéket a veled szembenálló egyénben, még mielőtt letorkollnád, a háta mögött vagy épp a szemtől szemben szidalmaznád, vagy arcul csapnád a viselkedése miatt?

Hisz ő csak egy feladatot vállalt veled, csupán a tanterv egyik fontos tétele vagy neki, ahogy ő neked is. A bonyolultnak tűnő életvizsgák egyik nélkülözhetetlen tantétele. Velük összeköt téged a sorsotok közös fonala.

(Bereczki Barna, apró részlet készülő könyvemből)